Erdély rengeteg csodálatos látnivalót tartogat a természetkedvelők számára. Hegyek, erdők, friss levegő, források, gyógyvizek, tavak, állatok. Elérhető áron találhatunk szép szálláshelyeket, ehetünk finom ételeket.
Erdélyben először középiskolás koromban jártam, több, mint 20 évvel ezelőtt... Középiskolai kerámia tanárom vitt minket, néhány osztálytársammal a híres fazekas faluba, Korondra. Ekkor egy családnál szálltunk meg, akik szintén fazekasságból éltek. Kirándultunk a környéken: bejártuk sóvidéket, fürödtünk Szovátán, megnéztük a parajdi Sóbarlangot, jártunk Farkaslakán Tamási Áron szülőházában, Segesváron az Óratoronyból gyönyörködtünk a kilátásban.
Két évvel ezelőtt ismét a Hargita volt az úti célunk, immár családommal. Parajdon szálltunk meg a Patakparti Vendégházban. Jó helyünk volt itt. Az erdélyi szállások, házak nagy része fa belső burkolattal borított, fa bútorokkal berendezett, nagyon hangulatos. Csodaszép székelykapukat láthatunk Parajdon, és a szomszédos Korondon is.
Parajd Sóbányájáról híres, ahova némi sorba állás után lehet jegyet váltani, és különjáratú busz visz le a tágas sóbarlangba. Levegője gyógyító hatású az asztmás ás allergiás betegségekben szenvedőknek. A sóbányában megismerkedhetünk a bánya történetével egy kis kiállítás keretében, van étterem, ajándékbolt, kötélpálya, kápolna, játszótér. Érdemes felöltözni, mert hűvös a levegő.
Parajdon egy jó kis túrával végigjárhatjuk a hófehér sókristályokkal borított sószorost.
A szomszédos Korondon vásárolhatunk gyönyörű helyi kerámiákat. Érdemes közvetlenül a gyártótól vásárolni, pl. Ilyés Vészti Mihály udvarában, ahol színek szerint válogathatunk. A faluban sétálva szép székelykapukat láthatunk, és a Vízimalomnál isteni pisztrángot sütnek helyben!
Egy kicsit hosszabb autóút ide a Békás szoroson át a Gyilkos-tó, de megéri a gyönyörű látvány. A tavon csónakázhatunk is.
Ha városnézésre vágyunk, Segesváron érdemes sétálni egyet és felmenni az óratoronyba. A szomszédos épületben pedig Drakula báróval is találkozhatunk.
Idei nyaralásunkon Zeteváralján szálltunk meg a Kőfenyő Panzióban. Elsőre kicsit nehéz volt odatalálni, főleg, hogy késő este érkeztünk, és a GPS mobilalkalmazás is elvesztette a jelet közben...de meglett. Igazi hegyvidéki panzió, itt aztán lehet nyugodtan pihenni, mert senki nem zavar, maximum kóbor kutya, vagy medve...:-) A panzióból gyönyörű a tóra néző kilátás.
A közelben Székelyvarságon van egy gyönyörű vízesés, és kicsit távolabb egy kilátó.
A legszebb kirándulást a Madarasi Hargitára tettük. Ivótól lehet kocsival is menni egy nagyon rossz köves úton, vagy terepjáróval is felvisznek. A Madarasi menedékháztól indulva lehet kisebb-nagyobb túrát tenni. Az 1800 m magas csúcsról csodálatos panoráma tárul elénk.
Székelyföldön járva sok magyar emberrel találkoztunk. A székely emberek nagyon vendégszeretők, büszkék a magyarságukra, szívesen mesélnek, mindezt a maguk sajátos, ízes beszédvilágával.
