Boldogság mozaik

"A kapu sokat elmondhat a házigazdáról: tanúsíthatja rendszeretetét vagy árulkodhat hanyagságáról." (Jávor-Küllős-Tátrai 1978:160) Az erős, szép kapu csinos és gondozott háztájat sejtetett, valamint az első percben jó benyomást keltett a belépő vendég szemében. Minden egyes elkészült székelykapu műremek, egyedi a maga nemében. Az erdélyi magyarság számára a hovatartozás jelképe. Társadalmi szerepe is jelentős, a székelyek dolgos életének a része, szereplője a székelykapu.

A székelykapu ornamentikája Kínában (a sárkány-mintás gerendadíszítésben), és a belső-ázsiai népek hiedelemvilágában is gyökerezhet. A székelykapu hengeres formája, a ferde támasztóoszlop, végén rögzítő cövekekkel, a tetőformája, a tetején levő sárkánydísz és az oszlopain elhelyezett napjelek a kelet-ázsiai építészet szerkezetét és ornamentikáját ma is őrzi. A sárkány védő-kultusza Kelet-Ázsiából kiinduló kultúrhatás; a magyar hiedelemvilágban és főleg a népmesevilágban a sárkány – sárkánykígyó – a bejáratot, a vár- vagy palotakaput védő kultikus lény. A leegyszerűsített, a ház lakóit kultikusan védő sárkányos oromdíszek helyére katolikus vidékeken a bűntől védelmező Istenfiának, Jézusnak a keresztjét helyezték. A mongol kolostorok tetőperemének homloksíkján a díszítő sor elemei – kör és pikkely – minőségi és szerkezeti szempontból megegyeznek a székelykapu díszítő sorának megfelelő elemeivel. Nyilvánvaló, hogy a hun, az avar és a magyar, illetve más török népek Belső-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe a székelykapu keleti bambusz-technikában gyökerező díszítő formáját. Mivel a székelykapuk fő elterjedési területe éppen a hun-utódok által betelepített Székelyföld, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a székelykapu a hunoknak itt maradt öröksége. 

Szerkezeti szempontból kétféle székelykapu létezik. Az első a nagyobb, keresztkötőgerendás, más néven galambbúgos. A második a szerényebb gyalogkapu, más néven kicsi kapu.

Keresztkötőgerendás (galambbúgos) székelykapu:

Három kapulábból (más néven zábé), a vízszintes elhelyezésú keresztkötőgerendából, a galambbúgból, a gyalogbejáró feletti tükörbetétből, hónaljkötésekből, kis és nagy nyílókból tevődik össze. A galambbúgot zsindelytető védi.

Kicsi székelykapu, vagy gyalogkapu:

Hasonlóan a galambbúgos kapuhoz, ez is három kapulábból áll, de a kontyfa csak a gyalogbejárót képező két kapulábat köti össze. Ezen általában galambbúg is volt, akárcsak a nagy kapukon.

1. Tető nyárs
2. Zsindelytetõ
3. Galambdúc
4. Kapuzábé
5. Kontyfa
6. Hónaljkötések
7. Kaputükör, kapucímer
8. Kis nyiló
9. Nagy nyiló
10. Palmetta
11. Festett-faragott rozetta
12. Peremdíszek
13. Kezdõ motívumok a zábén
14. Indák, életfa

Kaputükör

Csersavtartalma miatt székelykapunak legmegfelelőbb a tölgyfa, illetve a cserfa volt, mivel igen ellenállónak bizonyult a korhadással szemben. A kiválasztott fa alapanyagot egy évi szárítás után, félszáraz állapotban kezdték el faragni.

Nehezen találhatunk két egyforma székely kaput, egyéniségüket a díszítésük adja meg. A díszítést három részben tárgyalhatjuk, úgy, mint: faragás, festés illetve felirat.

Fellelhető díszek az égitestek (megjegyzendő: a székelyeknél a nap az áldás jele), a madarak, a kelyhek, a növényi motívumok. Az oszlopokon jellemző a rózsa illetve a levélfüzér végigfuttatása. Ezek ismétlődése ritmikus, szívalakra emlékeztető, a köztük kimaradó helyet kacsokkal töltik ki, melyek végén gomb, tulipán, rózsa vagy csillag található. Az oszlopok fölső végződésén, egy pálmalevélen elhelyezkedő különálló virágzat található. A keret díszítése egymásra helyezett formákkal: virággal, csillaggal, rózsával, herelevéllel, tulipánszárral, tulipánnal, boldogasszony-levéllel, forgóvirággal, palmettával, koronával, gyertyával, kereszttel, kehellyel vagy madárral történt. A kapuk teste minden esetben dísztelen marad.

A hónaljkötéseken is találunk növényi díszeket, de elmaradhatatlan itt a keleti oldalon a nap, a nyugati szélen pedig a hold és a csillagok. Ide kerülnek a feliratok, melyek egyrészt a felirat elsődlegesen az építés idejét és az építő illetve a gazda nevét ismertette, másrészt jókívánságokkal látnak el, üzennek a betérőnek.

Álljon itt egy csokorra való székely kapu felirat: „A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség”, „Béke a bejövőre, áldás a kimenőre” , „Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz”. „Ha jó szándék hoz, e kapun bejöhetsz, különben az úton fel s alá elmehetsz”. „Házad lehet bárhol, de hazád csak itt”. „Jó szívű barát, béjöhetsz”. „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez - testvér - ne légy hűtlen soha”. „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal várja”. „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonoszt, álnokot végképpen kizárja”. „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja”.
„Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad”. „Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni”. „Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad”.

A XVIII. században aztán a díszeket gyakran festik, általában csak piros, fehér, zöld és kék színeket használtak, később sárgát és feketét is. A felkúszó indák sötétvörösek, zöldek a rozmaringok, kékek vagy zöldek a levelek, melyeket esetenként fehér pöttyökkel tarkítottak. A galambház alatti gerendán, illetve a nagy és kis kapuk ívén előfordulnak fehér pikkelyek.